1.5 l

Dom Perignon  díszdobozban:

Dom Perignon, a champagne-i Houtvillers város bencés apátságának pincemestere, folyton kísérletezett: a jobb minőség érdekében borokat házasított hol tudatosan, hol a véletlennek engedve. Neve mégis egy pincében felejtett borospalack miatt lett halhatatlan! A bor utóerjedt és megtartotta az erjedési szénsavat.

Találmányát tovább tökéletesítette: az új, még nem teljesen kierjedt borokat kora tavasszal palackozta, parafa dugóval lezárta, így a cukor erjedése a palackban fejeződött be és felbontás után az aranyló italban pezsegtek a buborékok.

Először a Champagne-i borkereskedők adták fejüket pezsgőkészítésre és a terület neve összeforrt a pezsgővel.

Aki Dom Perignon champagne-t vásárol, az valóban a legjobb minőséget kapja. Egy ünnepi alkalomkor vagy egy sikeres üzletkötés után ilyen pezsgőt bontani tényleg rendhagyó pillanat. A pezsgő készítői így oda is figyelnek a részletekre, különösen mivel a nedű elkészítése komoly szakértelmet kíván. A Champagne-ban, mintegy 30 ezer hektáron termesztett szőlőt kézzel szüretelik le és válogatják ki a legjobb fürtöket, az összenyomódást elkerülendő pedig kis dobozokba rakják, ügyelve a mustképződés és a spontán erjedés elkerülésére. Az előkészületek után a must hagyományos, mikroorganizmusok által segített erjedés során alakul borrá, cukortartalma pedig alkohollá válik. A munka neheze, vagyis a különféle borokkal történő házasítás ezután kezdődik, az így létrejött cuvée-t pedig a folyamatok végén hosszú évekre egy pince mélyén helyezik el.

A különleges pezsgő itt akár hét-nyolc évet is eltölthet, hogy egy élesztőkúrát követően egy kis cukor hozzáadása után áttöltve kerüljön végleges palackjába. A második erjesztés során nap mint nap megmozgatják a butéliákat, az eredetileg vízszintesen pihenő palackok apránként függőleges helyzetbe kerülnek, fejjel lefelé. Erre azért van szükség, mert így a legkisebb beavatkozás mellett tudják eltávolítani a keletkező üledéket. Ezek után már nincs sok tennivaló, mindössze parafadugóval, drótkengyellel, fóliával és persze címkével kell ellátni az üveget, hogy a nevesebb italüzletek vitrinjébe kerülhessen. Dom Perignon nem készül minden évben, hiszen még Champagne-ban is akadhat rosszabb termés, a nevet pedig a legkisebb mértékben sem akarják lejáratni.

Ha valaki esetleg kétségeket táplálna, hogy tényleg szereti-e igazán a teljesen száraz pezsgőt, akkor kóstolja csak meg a Dom Perignont ! És akkor könnyen lehet, hogy már azon sem csodálkozik, miért kerül egy-egy bizonyos nevű palack annyival többe.